Látogatás

Ma megnéztük magunknak a telket, felmásztunk a házikákhoz, lefűrészeltük a lakatokat, az egyikben találtunk egy rozoga ágyat, továbbá kapát meg gereblyét; a másikba nem tudtunk bemenni, mert az ajtó kinyithatatlanságig megereszkedett, de majd igyekszünk, mert úgy láttuk, hogy van benne például egy vécé, úgyhogy jó volna felderíteni, mert ezek szerint jó eséllyel víz is.
A hátsó szomszéd telkére vezető szolgalmi utat, illetve a házuk előtti szakadékos rész egy darabját megtisztították a napokban, fel akarom majd hívni őket, hogy miért, mert ha esetleg megvásárolja valami újgazdag, aki megengedheti magának a helikopteres építkezést, akkor jó lenne megosztani vele a gázbevezetés költségeit.

Csináltam sok fotót, nem tudom mennyire fogok velük menni, de az lenne a lényeg, hogy feltérképezhetőek legyenek a terepvisznyok, hol és hogyan mennek a teraszok, melyiket lenne majd érdemes összevonni az alattalevővel, hogy normális méretű udvarrészek alakuljanak ki. Az ex-tulaj (mert a jelenlegiek mi vagyunk, ó) adott az általuk engedélyeztetett házterv mellé egy ilyen szintvonalas tereprajzot is, de ahhoz annyira de annyira hülye vagyok, hogy igencsak meglepődtem, mikor (miközben én a szép színes háromdimenziós látványtervekben gyönyörködtem) M.Anyuka az egész paksamétából azt kapta elő, mint a lényeges dokumentumot, amivel kezdeni is lehet valamit (ennyit a mérnök versus filológus összehasonlításról). Remélhetőleg az általam is értelmezhető képekkel kombinálva nagyjából be tudom lőni belőle, hogy hol mit lenne praktikus kialakítani.

Így ránézésre a bal felső sarokba kellene egy szép mohás sziklakert, mert az van a legközelebb az erdőhöz, így a legárnyékosabb, és amúgy is van ott egy meredek rész, amit mesterségesen vájtak ki, hogy a házikákhoz szükséges nagy részt kialakítsák. Aztán az folytatódna jó magas cserjékkel és dús borostyánfallal végig a hátsó kerítés mentén, hogy ha tényleg lesz valaha ott szomszéd, akkor se lásson át. A jobb felső sarokban van egy lejtősebb napos rész, oda szeretném telepíteni a veteményeskertemet - ennek az alja beletorkollana egy alsó telekhatárig nyúló füves lejtőbe, aminek egyenletesnek kellene lennie, és arra lenne jó, hogy majd a fűnyíró traktorral fel lehessen menni rajta, és bekanyarodgatni a bal oldalon kialakított teraszokra; ezt is a kerítés mentén végig sövényfal választaná el a szolgalmi úttól.
Az udvar fő része az a bal oldalon lenne, mert azt határolja az erdő, illetve a kis jobboldali lejtőcsíktól kezdődne és a bal kerítésig érne, ami vastag kétoldali sövényekkel és füves utacskával együtt is egy legalább tizenöt méternyi szélességet jelent. A legtetőn, közvetlenül a sziklakert és felső sövény alatt lenne egy hatalmas árnyékos kiülős rész: van ott egy cseresznyefa és négy öreg tölgy, és az utóbbiak úgy növesztették az alsó ágaikat, hogy egy természetes sátor alakult ki belőlük, ami alá még így építmények nélkül is képtelenség fellátni az utcáról. A házikák miatt az a rész már most teljesen vízszintes, de majd bontás utáni tereprendezéskor érdemes lesz hozzáadni az alatta levő teraszt is, hogy még szélesebb legyen - lehet majd ott hintapadocska és függőágy, asztal székkel és internettel, sok virágágyás és alvó kutyó M. lábánál, aki regényt ír, ilyenek... És az ez alatt levő következő két teraszt megint össze lehetve vonni, elválasztónak kőtámfal, közepén néhány lépcsővel, és ez az alsó terasz nyílhatna a nappaliból mondjuk; lenne rajta árnyékolónak tető, ami folytatódhatna rózsás lugasban, és ott lehetne reggelizni a kis saját paradicsomot... és most befejezem, mielőtt nyáltengerbe fullad az egész.

Ücsörögtünk a dombtetőnkön, és jó volt. És azt, ragacs ide vagy oda, még el kell mondanom, hogy a fáinkon csicseregtek a madarak, a közeli erdő mellett ugattak a kutyák, az utca túloldalán csobogott a víz*, a valahányadik szomszédban zsibongtak a gyerekek, és olyan lélekszanatórium-érzése volt az egész helynek, mint egy Kosztolányi versben (csak halálfélelem nélkül).

* Az utószóban megcsillan a józan ész és egészséges gyanakvás, bele a suburban idillbe: a szembeszomszéd telken egy irdatlan nagy és randa ház áll, kétméteres betonkerítés mögé rejtve, ahol a honlapja szerint agykontrolltanfolyamokat és különféle test- és lélekmasszázsokat lehet kipróbálni, továbbá sós trutymóban lebegni miközben ezoterikus zene szűrődik be a szférákból vagyhonnan. Mi mindebből csak zen vízcsobogást hallottunk ma, de csak idő kérdése, hogy veszélyesebb méreteket öltsön a szekta, és azonmód megkeresnek az illetékes szervek, és terepszínű egyenruhás mesterlövészek települnek a bükkfáinkra (akiknek előzékenyen kávét lopok ki reggelente, Godóbab csőrös poharában, hogy le ne bukjunk a gőzölgéssel). És akkor majd kiposztolom ide, hogy én megmondtam.