Hát ilyesmi...

Egyelőre elmélet

Hamarosan új év, úgyhogy bár gyakorlati lépéseink egyelőre nincsenek, de gyorsan összefoglalom, hogy mik történtek még, mióta nem jelentkeztem.
Hónap elején találkoztunk az adóhivatal által kirendelt emberrel, aki szemrevételezte a telket, és aláíratta velünk, hogy valóban kérjük az illetékhalasztást, mert négy éven belül építkeznénk. (Egy reggel voltunk kint amúgy, hideg volt és téliesen kopár minden, de csend volt a megfelelő mennyiségű kutyaugatással, friss levegő, és gyönyörű nyugalom... el sem tudom mondani, mennyire várom, hogy ott lakjunk végre...) Aztán volt kint a földmérő is, kitűzte a telek széleit, leméregette a terepviszonyokat, amivel nem sok meglepetés volt, talán csak annyi, hogy az utca oldali kerítés kicsit bennebb van, mint ami a valódi határ, vagyis pár négyzetméterrel nagyobb is a telek, mint amekkorának tudtuk. Továbbá mennek a hirdetéseink is, elvileg három ügynöknél is ott vannak a lakás részletei, de persze egyelőre nem sok reményt fűzünk a dologhoz, mert a devizahitelesek még mindig elég nagy bajban vannak, úgyhogy továbbra is tele a piac végtelenül olcsó panelokkal. A telekre visszatérve: idén is gyökeres karácsonyfánk van, de végre nem kell vadászni a helyet az itteni parkban, és az éj leple alatt zugültetni, mert most már van saját földdarabunk, bizony - jövő héten kivisszük szépen, és odatelepítjük az út melletti sarokba, mert most úgy tűnik, az építkezéskor is viszonylag háborítatlan hely marad majd; nagyon remélem, hogy senkinek sem tűnik fel egy csinos új fenyő, és nem próbálja meg majd lenyúlni.

És végül a legérdekesebb: úgy tűnik, megvan a végleges házterv. M. anyukája addig készítgette a változatait, amíg végül meglett az az egy, ami tökéletesnek (legalábbis amíg tovább nem alakítgatja, mert teljesen leállíthatatlan a rajzolgatással) - nagyon csinos, pinceszint nélkül olyan 160-170 négyzetméter az egész, és pont olyan, amilyennek elképzeltük. Alul lesz egy kétautós garázs, egy nagy kazánhelyiség mosókonyhával, az M. geekszobája, és lehetőség még két szobányi helyiségre, amiről majd később eldöntjük, hogy valóban kialakíttatjuk-e, vagy kis sem kell ásatni. Magasföldszinten lesz egy kamra, egy külön konyha, egy elszeparált étkezőrész, egy vendégvécé, és egy hatalmas teraszra nyíló nappali, benne lépcsővel. A felső szint meg igazából csak félemeletnyivel lesz fennebb, ott lesz egy fő hálószoba saját fürdővel és gardróbbal, meg két további szoba, közös gardróbbal és a folyosóról nyíló még egy fürdővel. És lesz még egy padlásszint, amik később bármikor kialakíthatunk tetőtérnek, ha valamiért szükség lesz rá.
Megint megígérem, hogy hozok majd egy példányt mutatóba, remélem ezúttal tényleg eszembe jut elküldetni magamnak.

És most ennyi, várunk, vágyunk, reméljük jó lesz hozzánk a 2012. Boldogat!

ArchiCAD 14

Gondoltam, jó lesz az elképzeléseket formába önteni, úgyhogy belenéztem -- egy kis segítséggel -- az ArchiCAD-be, és jó. Kölcsönzök majd egy példányt, de előtte SSD-t teszek a gépbe, hogy ne fél óra alatt bootoljon. Ennek nem sok köze van a telekhez, de végül is jobb gép -- gyorsabb CAD -- gyorsabb terv. Úgyhogy hétvégén valahogy belevarázsolom azt a bizonyos szintvonalas rajzot, és el lehet kezdeni rendesen agyalni. Tavasszal valamit el kell kezdeni. Nincs más megoldás.

Címadó

Amíg nem volt in the bag a telek, nem nagyon mertünk álmodozni arról, hogy mi lesz rajta. Én néha elengedtem a fantáziámat, de a tavalyi kudarcból tanulva (erről majd egy másik posztban részletesen) M. szerencsére mindig visszarángatott a földre, és türelmesen elismételgette hatvanadszorra is, hogy nem, egyelőre ne találjam ki a nappali ablakainak helyét, mert még bármi lehet. Néztünk ugyanis teljesen sík, és kétfajta meredek telket is (egyik utcától lefele, másik, akár a mostani, utcától felfele lejtős), sőt föld alá építkezés is szóba került, szóval valóban nem volt valami sok értelme konkrétumokon gondolkozni, amíg ténylegesen meg nem vettünk valamit.

De most már lehet, és aktívan vadászunk is a legjobb megoldásra. Vannak olyan pontok, amikhez nagyon ragaszkodunk, igazából ezért is nem gondolkoztunk soha komolyan kész ház vásárlásában, mert beosztásilag és elrendezésileg nekünk egyszerűen nem jön be ez a stílus, ami itthon ennyire elterjedt: vékony közlekedők labirintusa, amerikai konyha, jó esetben másfél fürdőszoba, esetleg külön épületben a garázs. Mi mindenképp akarunk egy nagy pincét (az lesz ugyanis a geek-szoba), szintenként egy fürdőszobát (plusz a nagy hálószobának külön egyet, és pincébe is legalább egy vécét), belépős tárolót szekrények helyett, és szeretnénk ha a garázsból kimászkálás nélkül elérhető lenne a lakószint.
A méret miatt (körülbelül 150 négyzetmétert szeretnénk) az egyszintes ház szinte soha nem is jött a képbe, mert az túl sokba kerülne; na meg én nagyon szeretnék egy kis elszeparált sarkot (M.Apuka szerint toronyszobát) magamnak, és azt is, ha a hálók nem lennének a nappalival egy szinten - egyszerűen fóbiám, hogy látogatóba érkezett emberek ott bóklásznak, eltévednek és/vagy benyitogatnak (volt már rá példa), és az én alvókuckómba ne kukkoljon be senki na, csak akit beinvitálok. Emeletes megoldásban a három szint (pince mindenképpen lesz, és azzal annyi lenne) kicsit túlzásnak tűnt, a tetőtérről meg mindenki lebeszélt, mert elviselhetetlenül meleg, így egy amerikai weboldalon, ahol kész terveket lehet megnézegetni és vásárolni, elkezdtem beleásni magam az eltolt szintes házakba, amik náluk nagyon népszerűek, és állítólag költséghatékonyabbak is. Nekünk ez a megoldás még egy dolog miatt ideális lenne: jó volna, ha a pincéből a hálóba jutáshoz M.-nek nem kellene két emeletnyi akadálypályán felküzdeni magát, és így a nappaliból néhány lépcsőfok megmászásával már simán eljutna mindenhová.

Persze még semmi sem végleges, de beindult a gépezet - M.Anyuka* előrukkolt egy tervvel; nem olyannal, amilyenekkel én szoktam, hogy dejóvolnaha, hanem igazi, mérnöki hozzáálláshoz méltó, részletesen megrajzolt háztervvel. Ennek megfelelően komplikált is, első ránézésre pont semennyit értettem meg belőle, de aztán valamennyire kitisztult a kép. A saját házukat is ő tervezte amúgy, bár szakmailag nem építészmérnök, és az nagyjából a leglogikusabban összerakott családi ház, amit valaha láttam (így sokszáz hirdetésen túl), ha nem lenne olyan hatalmas, elég lenne egyszerűen lemásolni, és szavunk sem lenne. És volt egy olyan incidens, amit M.Apuka mesélt el, miközben ő szerényen mosolygott, hogy a tetőkészítő ember megjegyezte, hogy amit kér az kivitelezhetetlen, mire az volt a válasza, hogy dehogyis, nézze csak, és előkapta a kis szögfüggvényeit. Szóval jó kezekben vagyunk, most már csak a lakást kellene eladni sok pénzért valami gazdag brit agglegénynek, és jövőre már ott is őszölhetnénk.

* Félelmetes ez a nő amúgy, ezt még muszáj kiírnom magamból, mert mindig kikészülök tőle... nem normális dolog, hogy egy nőben lehet ilyen agy, ráadásul egy pici, törékeny, kedves, jófej nőben, aki a legegyszerűbb beszélgetőpartnerrel is megtalálja a hangot. Nem bírom felfogni, hogy hogy lehetnek olyan dolgok a fejében, amik ennyire távol állnak tőlem, hogy esélyem sincs megérteni őket, miért tud ilyeneket, minden hímsoviniszta nézetemet megrengeti, nincs ez így jól. Valamikor megpróbálom majd felölteni a vázlatát, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, miről beszélek.