A héten kezdett elromlani a bejárati ajtónk zára, és ma reggel már az eddigi hét-alkalomból-egyszer-sikerül eredményt sem sikerült produkálnia, vagyis ha egyedül lettem volna itthon, nem tudtam vona elindulni munkába. Egyértelművé vált, hogy cserélni kell, viszont eredeti fordulatként, az apukák segítségét csak tanács szinten kértük, és miután elmondták, hogy mit és hogyan kellene lemérni várárlás előtt, M. elment, megvette és berakta az újat jól.
Volt némi malőr, például jó ideig forgolódtunk tanácstalanul a lakásban, mire végül megtaláltuk a szerszámos dobozt, sikerült úgy becsavarozni a cuccot, hogy két kulcsfordításos bezáráskor csak belülről volt nyitható, és a nehézségi fokához képest az egész művelet viszonylag hosszú ideig tartott, de ez mind apróság. A lényeg, hogy megnyugodtunk, jöhet a világégés: a férfi a háznál, a jövendőbeli birtok ura, nem csak holmi versek jambusait illetve programok kódjait képes működőképesre összerakni, szerelni is tud, kéremszépen. We're not gonna die after all.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!