Fertőzés

Annyit lelkesedtem a telek kapcsán, hogy G. (aki már egy ideje gondolkozik rajta, hogy pár év múlva szeretne önellátó megoldással éldegélni) szintén elkezdett nézelődni, hirtelen talált egy hatalmas telket a Balaton közelében, és jövő héten meg is veszik. Több mint tízszer akkora mint a mienk, de még kicsit olcsóbb is volt, pedig nagyon csinos kis darab; mondjuk nekünk nem felelne meg, mert messze van, és külterület, és muszáj betelepíteni szőlővel majdnem az egészet (ezen kívül még áram vagy víz sincs a közelben), de amire ő vágyik, arra tökéletes lesz.

Ennek örömére behoztam neki mutatóba az M. által világvége esetére beszerzett könyvet, mint valakinek, akivel végre meg lehet osztani az aggodalmunkat, hogy mi lesz, amikor a világ gazdasága végérvényesen összeomlik, és éhes hordák ostromolják ez ember kis birtokát. Tetszettek neki az ötletek, egész délelőtt azon csodáskodott, hogy mennyi apró de annál hasznosabb részletre kitér a szerző - hát igen, ilyen előrelátó survivor M., bizony.

Most saját újdonság épp nincs, a lakás hirdetése fel van rakva néhány helyre, pár ingatlanos már jelentkezett is, hogy szívesen értékesítené, de konkrétan még egyikkel sem beszéltünk. Előtte Apu még eljön visszarakosgatni a parkettaszegélyeket (amiket az elázós balesemény után szedegetett fel, hogy száradjon ki alattuk a föld), hogy ha hirtelen akadna egy komoly érdeklődő, akkor meg is tudja nézni, és meg tudja venni, és fizetni tudjon sokmilliót és tavasszal építkezni tudjunk, jajdejólenne.