Utolsó százon

Ha minden igaz, holnapután aláírjuk a szerződést. Hát nem kevés tötymörgés volt itt, ahhoz képest hogy a lehető legegyszerűbb forgatókönyve van a dolognak: neki van egy eladó telke, nekünk van egy elköltendő pénzösszegünk, és a kettőt kitartó taktikázás következményeképpen végül szinkronba sikerült hozni.

A mégmindig bizonytalankodás meg az aggódós címke azért, mert nem volt elég a sok közműs zűr, hogy a gáz telek-előtt helyett ötven méterre elérhető, és csak főcsőhosszabbítással, áram nincs, de villanykörte és kapcsoló a házikóban igen, a vízaknában (ahova halált megvető bátorsággal lemásztam, meztelen csigák, százlábúak és óriáspókok közé) a saját mellett egy titokzatos második vízóra is van... Szóval miután M. végigrohanta a megfelelő intézményeket ezek tisztázásához, az elmúlt pár napban a tulaj hatszor átvariálta a további részleteket is - utaljunk vagy készpénzezzünk, mi szerezzünk ügyvédet vagy ők hoznak, el tud jönni a feleség is vagy ő írja alá helyette -, és még most sem mernénk mérget venni rá, hogy megvan a végleges verzió. Az ártárgyalással szerencsére többet nem próbálkozott, bár az is igaz, hogy továbbra is minden költség felmerülésekor megpendíti, hogy akkor ő ezt a kiváló borával kívánná lerendezni.

Most többet nem is írok, majd örülünk pénteken, ha lehet végre, csak gondoltam megemlítek egyet s mást, hogy a nagy boldogságban és jövőtervezésben nehogy valaha is elfelejtsük, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Napi nagy közhelyünket igazságunkat hallották.